Néhány részből álló gitárfestés poszt-sorozatot indítok, amiben egykori munkáimat és azokon keresztül a módszereket is bemutatom. Annak idején a portfólióm részét képezték a gitárfestések, illetve átalakítások, jónéhány gitár megfordult a kezeim között.
Ma már nem vállalok festést és/vagy javítást, de követve a bejegyzés-sorozatban az egyes folyamatokat, egy kis odafigyeléssel bárki elsajátíthatja.
Egyike a legkorábbi munkáimnak ez a B.C.Rich Warlock volt. Gyári állapotában, fényes lakkal került hozzám és a megrendelő kérése az volt, hogy egy terepmintás dizájn kapjon. Már nem emlékszem arra hogy milyen lakk került rá, mivel egyrészt 2010-ben volt ez a munka és nem jegyeztem fel a lakkot, másrészt akkor még nem én lakkoztam, hanem kiadtam másnak ezt a folyamatot. Szerintem fényes ment rá, mert a matt lakk kb 3-szor annyiba került mint a fényes, illetve használat közben úgyis kifényesedik pl a hardver körül. Főleg a kedvezőbb ára miatt választották a legtöbb esetben a fényes lakkot, még ha a matt jobban illett volna a végső kinézethez, mint pl ez esetben is.
Mivel simán csak egy gitárfestésről, átszínezésről van szó és mivel a régi festékréteg nem módosítja a hangzást, ezért egy visszamattítás bőven elég. Érdemesebb ilyenkor egy viszonylag finomabb papírral vizesen becsiszolni jelen esetben a testet, nyilván ügyelve, hogy ne tocsogjon a vízben, lévén hogy mégiscsak fáról van szó.
Egy másik probléma is volt a gitárral: nevezetesen az egyik sarkát lezúzták használat közben. Mivel egy komplett új dizájnt kapott, ezért aztán ezt a “kis” sérülést is célszerű volt kijavítani. Emlékeim szerint valaki előttem már próbálkozott a javítással, ezért aztán azt mind ki kellett szedni vissza egészen a fáig. Utána egy pórustömítőt kapott, alapozót, majd javítókittet, ami aztán szintbe lett csiszolva.
Ezek után szintén kapott 1-2 réteg töltő alapozót, majd annak újabb vizes csiszolása után jöhet a szín, ez esetben bézs alapszín. Persze mielőtt a munkának neki láttam volna, megterveztem magát a terepszínű mintát, amit maszkolással vittem fel több rétegben.
A maszkok visszaszedésével pedig előtünt a végleges dizájn. A dolog azért ennyire a legtöbb esetben nem egyszerű: sokszor előfordult, hogy miközben visszaszedtem a ragasztást, maszkolást, az előző festékrétegbe is belecsípett, felszedte. Ez akkor problémás, ha alatta pl egy portré van, ami rengeteg színárnyalatból tevődik össze… magyarán ilyenkor kezdhetjük újra előlről. Nos, ez jócskán alázatra és türelemre tanít, főleg mert nem az én gitárom, és nem vághatom ki az ablakon.
Azért a végeredmény (még ha ez a lakk előtti is) jó lett, a megrendelőnek tetszett.
