Az alábbiakban a kétféle színrendszert mutatom be röviden, mit takarnak ezek a betűszavak, mit jelentenek a gyakorlatban stb, azaz jöjjön most egy kis „szakmázás”.
A színelmélet alapjait ISAAC NEWTON (1643-1727) rakta le még fiatal korában optikai kísérletei alapján: A Fény és színelmélet című munkáját 1672-ben mutatta be a Royal Societi-nak, de optikai vizsgálatai csak jóval később, 1704-ben megjelent Optics című könyvében láttak napvilágot.
Alapvető felfedezése, hogy a prizmán átvezetett fehér fénynyaláb a spektrum színeire bomlik.
Newton másik nagy felfedezése a napfénnyel kapcsolatban az volt, hogy a színspektrumból alkalmasan kiválasztott vörös (Red), zöld (Green) és kék (Blue) színek segítségével, megfelelő intenzitású keverésükkel a spektrum összes színe előállítható. Ezt a színkeverést az alapszínek angol neveinek kezdőbetűi alapján RGB rendszernek is nevezik.
Ma ezen a felfedezésen alapszik a számítógépes monitor megjelenítése, a szkenner, digitális fényképezőgép stb.
A három fényszín teljes intenzitású együttese fehér színt ad, míg kék és zöld ciánkéket (Cyan), kék és vörös bíbort (Magenta), a zöld és vörös pedig sárgát (Yellow) állít elő. Ezt a fajta színkeverést összeadó (additív) színkeverésnek mondjuk, mert a különböző színek a három alapszín más-más intenzitású összegzéseként állíthatók elő.
Kivonó (szubtraktív) színkeverés akkor történik, amikor a fényforrás fényét egy színes tárgy megváltoztatja. Ilyen eset áll elő egy diakép nézésekor, amikor a fehér fény egy része a dia színes rétegein áthaladva elnyelődik annak színes pigmentjeiben s csak a maradék jut el színként érzékelve a szemünkbe. Egy színes fénykép vagy nyomdatermék, tárgy szemlélésekor kicsit bonyolultabb a helyzet, de lényegét tekintve ugyanez a folyamat játszódik le, vagyis a fehér fényből bizonyos színek elnyelődnek, kivonódnak és csak a maradék jut a szemünkbe.
Egy nyomdatermék esetében a szemünkbe érkező fény útja még összetettebb, a színérzetet a festékrétegen kétszer áthaladó fény alakítja ki.
A nyomtatásban használt alapszínek a kékeszöld vagy cián (Cyan), bíbor (Magenta),a sárga (Yellow) és a kulcs szín (Key-általában fekete). A rendszert az alapszínek angol nevének kezdőbetűi alapján CMYK rendszerként is emlegetik. Az ideális színtani tulajdonságokkal rendelkező szubtraktív alapszínre az jellemző, hogy a vörös, kék, zöld fénysugarakat tartalmazó fehér fényből mindegyik elnyel egyet, a másik kettőt pedig akadálytalanul átengedi. Vagyis a sárga (Yellow) szín teljesen elnyeli a kéket, de veszteség nélkül átengedi a vöröset és a zöldet. A bíbor (Magenta) teljesen elnyeli a zöldet, viszont simán átengedi a vöröset és a kéket. A cián (Cyan) teljes mértékben elnyeli a vöröset, ugyanakkor akadálytalanul átengedi a kéket és a zöldet. Ha a szubtraktív alapszíneket egymásra rétegezzük, akkor a következő színeket kapjuk:
cián + bíbor = kék
sárga + cián = zöld
sárga + bíbor = vörös
sárga+ bíbor + cián = fekete.
A két színkeverési rendszer elméletben egymás komplementere, egyikből a másik előállítható. Amíg az RGB alapszínek fényszínek, addig a CMYK alapszínei pigmentek, festékek, melyek többnyire transzparens tulajdonságúak. A három alapszín pigmentjei azonban egymásra nyomtatva nem adnak tökéletes feketét, ezért szükséges a fekete (key, kulcs) szín behozása.
A negyedik szín felhordása viszont növeli a papír festék terhelését, ami általában 260–360%-ig terjed, de ha mind a négy színt teljes intenzitással akarjuk bevetni az már 400%, ezért fontos szempont a festékterhelés csökkentése is. Erre két megoldás is létezik, az UCR vagy más néven színvisszavonás és a GCR, a szürketartalom helyettesítés. Az utóbbi időkben a színkorrekciók megjelenítésére egyre inkább a HLS színteret alkalmazzák, ami igazából nem egy külön színtér, hanem az RGB értékek megjelenítésére alkalmasabb, áttekinthetőbb rendszer, ahol H a színárnyalat értékét, L a világosság értékét, az S pedig a telítettség értékét mutatja. A CIELAB rendszer egy berendezésfüggetlen rendszer, ami leginkább a HLS-hez hasonlít és kb. 6 millió szín leírására alkalmas. Vannak más fizikai mintákon alapuló színrendszerek is, amely körül a legismertebb a Pantone-skála, melynek több fajtája is létezik, például matt vagy fényes műnyomó, pasztell, UV-színek, stb.
Az egyes rendszerek közötti összehasonlítás a következő:
Az RGB rendszer mindegyik alapszíne 256 fokozatban állítható, így mintegy 16,7 millió színárnyalat jeleníthető meg a segítségével.
A CMYK rendszer mintegy 1 millió kinyomtatható szín leírására alkalmas. A rendszer elvben sokkal több színt írhatna le, de a nyomdák kb. ennyi kinyomtatására képesek, ha figyelembe vesszük, hogy legjobb esetben mintegy 1%-os lépcsőben képesek a tónusváltásra.
A CIELAB mint eszközfüggetlen rendszer kb. 6 millió szín leírására alakalmas.
A HLS rendszer segítségével kb. 3 millió színt írhatunk le eléggé szemléletesen.
A berendezésfüggetlen színek másik megvalósítási módját adják az úgynevezett fizikai mintákon alapuló színrendszerek, színskálák, mint az Eurostandard, SWOP, Toyo stb.
A legismertebb, itthon a legelterjedtebb a Pantone-skála, melynek több változata létezik (matt, illetve fényes műnyomó, UV színek stb.) Tekintettel arra, hogy a Pantone cég 14 színt gyárt és ezek keverékéből állítják elő a skálákon található mintegy ezer, illetve háromezer színt, könnyű belátni, hogy azok nem reprodukálhatók tökéletesen a nyomdai négyszínnyomás (CMYK) segítségével. Éppen ezért a Pantone cég kiadott egy olyan színminta gyűjteményt (Pantone Process Color Imaging Guide), amely egymás mellett tartalmazza a direkt színeket és a hozzájuk legközelebb eső négyszínnyomással előállítható megfelelőjüket, azok pontos CMYK beállításaival együtt. Aki már a tervezésnél ilyen színeket használ, annak nem okoz majd meglepetést a kész nyomdatermék.
Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=keJGNnjztm0
